Belső gyermek - a kicsi, érzelmes, zsigeri én

Ismeretlen reakciók jelentek meg a kapcsolatomban, nem is ismeretlen, hanem a régmúltból ismerős, gyermekkori “hiszti”. Ritkán jelentkezett, de a tudatos énem hamar érzékelte, hogy itt valami gomb igencsak benyomódott, mert valami olyan került elő, aminek a felnőtt életemben nem ismertem a működését. Nem véletlenül kapcsolatban fejlődünk és tanulunk magunkról, ha már járjuk egy ideje az egyéni utat, megjelenhet a következő szint, rámutatva, hogy hol van még megdolgozandó bibi.

Az elmélet kimondja, hogy ott triggerelődünk, ahol van valami élmény, emlék, egy erősebb érzelmi töltet, amit tudatosan talán fel sem tudunk idézni, de a limbikus rendszerünkben tárolódott és a hasonló történés benyomja a gombot, kipattintja helyéről a felnőtt énünket és beaktiválódik a gyermeki részünk, akinek a reakciója meglepő, váratlan, meghökkentő és “gyerekes“ lehet. Viszlát észérvek, higgadtság, józanság! - ez már az ésszerüség határain túl, a gyermeki valóság időtlenségében, biztonság és elfogadottság iránti vágyában található. Ide vagy bepottyanunk és percek vagy órák alatt visszakászálódunk belőle, vagy keresünk olyan módszereket, amivel tudatosan, óvatosan tudunk közelíteni.

A megjelenő önkritika vitt a belső gyermekkel való munka felé, érdekes módon anya, apa, nőiesség, női bajok, egyetemes igazságok, önfelvállalás és egyebek után, mintha ez valami nehezebb, mélyebb kérdéskör lenne, amihez nekem ki kellett járnom pár iskolát, hogy tudjak viszonyulni valahogy. S minő önámítás ez a viszonyulás, mennyi munka és felfedezés vár még rám, jut belőle két életre is.

Mátrai Vanda elvonulása után sok jó felismeréssel és hihetetlen lendülettel jöttem el, erről készülök külön írni, mert csodálatos volt, szembekacagtam magam, beöleltem magam, itt vagyok, ezek az emlékeim, ezek a beazonosítható történések és megannyi ismeretlen. De erről, ha odáig jutottam..

Már tudom magamról, hogy a saját témáimban akkor tudok a legjobban haladni, ha mások is csatlakoznak hozzám és együtt haladunk. A bennem lévő segítő - talán szintén belső gyermeki ürüggyel - szívesebben segít kifele és így formálódik a sajátom is. Megtisztelsz, ha jössz velem, akármilyen folyamatra is csatlakoznál.

Az első lehetőség a “Belső gyermek - Szakrális Kakaószertartás” stílusosan június elsején, ami nekem erdélyiként, gyereknap.. óvatosság vagy vakmerőség egy katalizált keretben kapcsolódni a kicsivel? Kiderül! Biztonságban vagyok, mert itt vagyok magamnak és segítek, hogy te is jelen légy magadnak. Bizakodva várom, a könnyeit visszafolytva mosolygó labdácska pedig emlékeztet, hogy minden játék, ahogy 5 éve írtam:

a világos játék
a homályos játék
a sejtelem játék
a szertartás játék
az érintés játék
a csábítás játék
a pillantás játék
a mozdulat játék
a részlet is játék
a figyelem játék
a feszültség játék
a fókusz a játék
a pihenés játék
a szenvedés játék
a súrlódás játék
a szétszórtság játék
(a hiba is játék)
minden, minden játék
Ke - 2020 május

Örömmel és kíváncsisággal várlak, ha csatlakoznál hozzám ennek a felfedezésnek bármely fázisában!
Szeretettel,
Emőke