A PiheNő névről

A Károlis önismereti csoportomban egyszer egy játékot játszodtunk, ami az életidőnk felosztását segített átlátni.

Mire használom az óráim és milyen arányban?

Ez volt a kérdés. Én egy virágot rajzoltam, aminek különböző méretű szirmai és levelei voltak, mindenik a szerepeimben töltött időnek megfelelően volt kisebb vagy nagyobb. Szépen kirajzolódott, hogy van bennem a dolgozó nő, a segítő nő, a szerető nő, azóta a feleség is, és ott van a PiheNő nő is, aki megengedi magának a fürdőzést, a masszázst, a táncot, a céltalan és egyben örömteli létezést. Ez a PiheNő elmereng, két fa közé felkötött függőágyából bámulja a levelek között átsejlő eget, reszeli a körmét vagy három fogást főz énekelve, mert élvezi, nem összetévesztendő a háziasszony nő-vel, aki néha akkor is főz, ha épp nincs kedve, bár erre tudatosan figyelek, hogy a lehető legkevesebbszer forduljon elő.

Az önismereti gyakorlatból egy egész program nőtte ki magát, a PiheNő - érzékiség fejlesztő programom, az államvizsga dolgozatom alapja. Rájöttem, hogy a jelenben megpihenni, az érzékszervek által érzékelt valóságnak átadni magam, hálát adni az érzékelés különböző lehetőségeiért és örülni a létezésnek, egy olyan lényeges témakör, ami megérdemel egy több alkalmas programot és aki ebbe elmerül az utána örömtelibben, nyugodtabban, finomabban éli az életét.

Gyakran emlékeztetnem kell magam erre a pihenési szándékra, hajlamos vagyok túlvállalni magam, ennél jobbat nem találhattam volna ki, mint így nevezni mindent magam körül, talán a név számomra is valósággá alakítja és inspirál, hogy féken tartsam az olykor felbukkanó belső hajcsárom. Szándékom, hogy téged is segítselek, ha hasonló témákkal foglalkoznál, megpihennél, örülnél az élet csodájának.

Köszöntelek hát a PiheNő tér online felületén, kívánom, hogy találj inspirációt és megnyugvást a programokon!